Félrelépés utáni terápia 

Minap felkeresett a rendelőmben egy izgatott 40-es évei közepén járó nő, azzal, hogy biztos, hogy a férje megcsalja. Összefüggéstelenül beszélt és nagyon meg volt ijedve. Elmondta, hogy 20 éve házasok, de eddig még soha nem fordult elő vele ilyesmi. A további, hosszan tartó beszélgetések során, nehéz volt kideríteni, hogy maga a megcsalás ténye, vagy az ezzel járó megalázó érzés az, amit nehezebb feldolgoznia. Ebben az esetben sem egyértelmű a válasz. Egy-egy "komolytalan" félrelépést még csak csak megbocsájt az ember, de azt, hogy kiderülhet, hogy mit szólnak mások, azt az érzést már nem egyszerű feldolgozni. Ez esetben is a megcsalás maga, hogy a férje egy másik nővel szexelt, kis idő múlva már nem lesz annyira fájó, mint a megalázottság érzése. A terapeuta ilyenkor legjobb, ha próbálja megértetni páciensével azt, hogy miért történik meg pont vele ez a dolog. Ha ez sikerül, akkor sokkal jobban tud reagálni azokban a szituációkban, amelyek még sokszor előfordulnak majd az eset újbóli felemlegetései kapcsán. 

A férfi nem tudott aludni. Egész nap csak azt várta, hogy éjszaka titokban megnézhesse felesége telefonját. Pár napja ügyesen kileste a belépési kódot. Hajnali kettő körül járt az idő. Lábújhegyen kilopózott a nappaliba, ahol a nő a telefonját töltötte. Beütötte a kódot mire a telefon képernyője a szokásos ikonos felületet mutatta. Nem igazán tudta, hogy mit keres, de az elmúlt hetekben érezte, hogy valamit találni fog. Valami kompromittálót, valami egyértelműt. Egy szívecskét, egy fotót, vagy csak ártatlannak tűnő, de mégis gyanús üzenetet. És talált. Amikor elmesélte nekem, akkor derült ki, hogy milyen szerencsésen döntött. Ilyenkor ugyanis, ha egyből nekiugrunk a párunknak, nem biztos, hogy azt érjük el vele, amit mi magunk is szeretnénk. Az nem jó tanács, hogy ne tessék a másik telefonjában turkálni - még ha ennek eléggé egyértelműnek kéne lennie - mert az emberek többsége nemigen tud ellenállni a kísértésnek, ha a saját biztonságát véli veszélyben. A terapeuta nem csak ebből az egy esetből, hanem sokkal nagyobb tapasztalatból merít, olyan megoldások is létezhetnek, amelyek talán soha nem jutnak az eszünkbe.

Párterápia 

Miből alakult ki a veszekedés? - kérdeztem a rendelőmben megjelent fiatal pártól. Mindketten nyugodtnak tűntek, de benne volt a levegőben a feszültség érzete, bármikor robbanhat a bomba. A lány kezdte azzal, hogy a jelenlegi eset egy hosszabb folyamat csúcspontja, de a fiú közbevágott és elbagatellizálta azt. A lány folytatta, és elmondta, hogy igenis, már hónapok óta azt érzi, hogy megfojtja valami, hogy be van zárva egy kalitkába, nem élheti úgy a mindennapjait ahogy szeretné. A fiú meglepődött. A probléma összetettsége meg sem fordult a fejében. Elmondta, hogy tényleg nem érzékeli azt, amit párja most a szemére vet. Ez a helyzet nagyon tipikus. Sokszor többszöri találkozás után kezdődhet csak meg az igazi terápia, ugyanis a párok többsége egyáltalán nem tudja közös nevezőre hozni és megnevezni a köztük fennálló konfliktushelyzetet. Ez maga az igazi konfliktus, amikor nem érezzük a másik fél igazi érzéseit. Alapvető jótanács, hogy mindig figyeljünk társunk rezgéseire, ne hagyjuk, hogy túl késő legyen, és már egy visszafordíthatatlan helyzetben a szakítással szembesüljünk.

Szexuálterápia 

Részlegesen impotens, mondja egy paciensem a férjéről. Én tudom mit jelent, de visszakérdezek, hogy mit ért ezalatt. Elmondja, hogy biztos vannak csajai, de nekem otthon beadta, hogy már nem működik a szex. A statisztika nagyon szomorú képet mutat valóban. 40 éves férfiak 40%-a, 50 évesek 50, és 60 évesek 60%-a komoly potenciális zavarokkal küzd ma Magyarországon. A szervi elváltozások, akár egy betegség akár műtét miatt sokkal kisebb arányban játszanak szerepet ebben, mint a mentális körülmények miatti állapot, ami az esetek többségében orvosolható. Sokan, az orvosi felügyelet mellett felírt gyógyszerekben hisznek, és igen, az elmúlt 15-20 évben sorra jelentek meg azok a szerek, melyek nagyban megkönnyítették egy házaspár nemi életét. Természetesen ezek a szerek csak akkor hatásosak, ha jelen van a megfelelő nemi vágy, másnéven a libidó. Viszont sokan vannak, akik nem tudják vagy nem akarják szedni ezeket a szereket, nekik valójában csak olyan úton lehet segíteni, ami alapjaiban írja felül elmúlt aktív évei gyakorlatát. 

Szexuálterápiás rendeléseim során az egyik leggyakoribb probléma éppen az impotencia kezelése. Az esetek többségében azonban meg lehet találni az utat a megfelelő végkifejlethez. Egy fiatal házaspár arra próbált választ találni, hogy mi az oka annak, hogy már nem kívánják úgy a szexet mint ahogy azt pár évvel ezelőtt elképzelték, mikor házasságot kötöttek. Elmondásuk szerint egyiküknek sincs más, külső partner az életében és nagyon fontosnak tartják a házastársi hűséget. Sokszor eltervezik - közösen is - hogy aznap este szerelmeskednek, de a vége mindig az, hogy a tévé előtt elalszanak. A hétvégén, család, barátok, kirándulás. Szinte soha nem jön össze a dolog, csak havonta egyszer-egyszer. Pedig még a gyerektervezés is hátra van. Terápiás kezeléseim során ilyenkor mindig azzal kezdem, hogy nagyon jól tették, hogy szakemberhez fordultak, saját maguk, vagy a család, de leginkább a barátok, egyáltalán nem tudják és nem is fogják megoldani a problémáikat. A terapeuta legnagyobb ellensége mellesleg a baráti "jótanács" amely az esetek 100%- ában nélkülözi a szakértelmet. A következő állomás az, hogy alaposan meg kell ismerni nem csak a jelenlegi, de a múltbeli történéseket is. Ezek ismeretében, sok olyan szexuálterápiás módszer létezik, ami visszasegít a megfelelő mederbe és újra gyakori és boldog együttléteket eredményez.

Milyen hatással lehet saját önértékelésünk a párkapcsolatunkra? 

Phineas Taylor Barnum, a 19. században élt amerikai cirkuszigazgató előadásai során azzal kápráztatta el a publikumot, hogy személyiség jellemzései rendre találóak voltak. Véletlenszerűen kiválasztott hallgatósága úgy értékelte a róla készült elemzéseket, hogy azok pontosan írták le személyiségüket. Ezt, a személyes megerősítés téveszméjét keltő befolyást később Barnum-hatásnak nevezték el. 

Egy amerikai pszichológus Bertram Forer 1948-ban tudományos kísérlettel bizonyította, hogy az általa vizsgált egyének a róluk szóló jellemzést szinte kivétel nélkül tökéletesre értékelték. Pedig mindenki ugyanazt a néhány mondatos leírást kapta. A pozitív értékelés több tényezőből adódik össze. A legfontosabb, hogy főleg pozitív tulajdonságokat sorol fel, hitelesnek és személyesnek hat. Hasonló hatásvadász elemekkel dolgozik egy jósnő is, aki rutinja által, pontosan felismeri azokat a jellegzetességeket, melyeket az őt felkeresők hallani akarnak. A hitelesség látszata miatt azonban, a főként jó "híreket", a még sértődés nélkül elfogadható negatívumokból építi fel. Forer kijelentéseit ügyesen manipulálta, amikor például azt írja, hogy: "Személyiségednek vannak gyengeségei, de általában képes vagy az ellensúlyozásukra. Számottevő kihasználatlan képességgel rendelkezel, amit még nem fordítottál előnyödre." Az ehhez hasonló mondatokat kivétel nélkül mindenki igaz érvényűnek tekinti magára nézve. Az, hogy valaki, önmaga értékelésével nem kritikus, ez rendjén való. Ebből adódóan az is az, hogy valójában hogyan reagálunk a külvilág megítélésére személyünkkel kapcsolatban. Alapvető emberi tulajdonságunk, hogy nem, vagy csak későn veszünk tudomást a realitásokról, melyek igencsak befolyásolják életünket. Ez természetesen érvényes a párkapcsolatainkra is. 

Szerencsére az emberek többsége számára létezik olyan minta a személyes környezetükben, ami alapján pozitívan tekinthetnek a jövőbe, saját, rossz párkapcsolatuk tekintetében. Azt várni azonban, hogy a problémák maguktól megoldódjanak, nem feltétlenül lustaság, vagy vélt cselekvésképtelenség, hanem a reális önértékelés képességének korlátozottsága is. Visszafordíthatatlan, önmagunkban már lezárt helyzetekben azonban képesek vagyunk világosan látni és átértékelni a múltunkra telepedő homályt. Ilyenkor sokszor mondogatjuk azt, hogy: "Ma már másképp döntenék, de már késő!". Sosem késő, hiszen ha az előbbi mondatot képesek vagyunk megfogalmazni magunkban, akkor arra is képesek vagyunk, hogy változtassunk az eddigieken. Pár apró módosítás az életünkben csodákra lehet képes.